Belvárosi Templom

Az 1794-es tûzvész után - melyben a régi templom is leégett- 1802 és 1805 közt épült fel az új katolikus templom. A szükséges anyagiakat a Helytartótanács, a megye és az uradalom közös megegyezése teremtette elõ, de Szluha György plébános személyes közbenjárására Ferenc császár 26 ezer forintot is adott. Szluha állhatatossága kellet ahhoz, hogy a szokásos kisléptékû típustervek helyett egy nagyszabású templom építéséhez adjanak engedélyt. Az építkezéshez a pénz lassan gyûlt össze. Az istentiszteleteket ez idõ alatt a Szent János és Pál kápolnában, majd egy ideiglenes deszkatemplomban tartják. Az új templom tervezõje az Országos Építészeti Igazgatóság vezetõje, Tallher József (1730?-1807) volt. Tallher (más írásmód szerint Thalherr) a kor sokat foglalkoztatott építésze, a szekszárdi templom tervezésénél is - némileg megkésett módon - az egytornyos barokk homlokzat típusát alkalmazta. Tallher szigorú vonalvezetése azonban már némi klasszicizáló hajlandóságot is elárul. Õ is átérezhette a barokk iskolázottságú mesterek dilemmáját: A modernnek számító törekvések idegenek a vallásos szellemiségtõl, ezért a barokkos formák kiüresítésével próbáltak a kor lassan változó ízlésvilágához alkalmazkodni.

A hatalmas méretû templom oldalhomlokzatainak tervezésénél már több eredetiséget is látunk. A középrész lépcsõs ugrásokkal szinte kupolaszerûen kiemelkedik és kiszélesedik a templomtestbõl. Ezzel ügyesen oldja meg azt, hogy a hatalmas méretû hajó ne hasson oldalról nyomasztónak. A templom kivitelezési munkáit Schmidt Vencel, helyi építõmester végezte el. Az mindenképpen figyelemre méltó, hogy egy ilyen nehéz munka elvégzésére már helyi mesterek is akadnak. A hatalmas munkát Schmidt lendületesen vezényelte le. 1802 május 27.-én volt az alapkõ letétel, 1803-ban tetõ volt az épületen, 1804-ben már rézzel fedték a tornyot. A következõ év a belsõ munkálatokkal telt még el. A belsõben a kiképzés késõ barokkos, a copf stílus hatása is csak helyenként szembetûnõ. A Szent Megváltót ábrázoló fõoltárképet Schmidt József, gyõri festõ készítette el. Schmidtnek ez a jól sikerült mûve harmonikusan illeszkedik az oltár építményéhez, és az együttes hatásúk megkapó.

A két mellékoltár festményének alkotója ismeretlen, egy merész hipotézissel talán Bucher Xavér Ferencet sejthetjük benne, aki Pincehely és Tamási templomában is dolgozott Ezek Szent Lászlót, a város védõszentjét, illetve Szent József halálát ábrázolják. A képek tematikája, színvilága, az alakok beállítása még a barokkos hagyományoknak megfelelõ, de a barokkos mozgalmasság már hiányzik a képekrõl. A mellékoltárok keretezése már határozottan klasszicizáló jellegû. A csaknem egyenes záródású, de kissé ívesen lekerekített szentélyhez két teknõboltozatos szakasz kapcsolódik. A szentély mennyezetén Jézus születését ábrázolták, az ezt követõ elsõ boltszakaszon a Háromkirályok imádását látjuk, a négy sarokban a négy nagy prófétával. Ez a két falkép színeiben, kompozíciójában még barokkos jellegû. A következõ boltszakasz Jézus színeváltozását ábrázolja, a sarkokban a négy evangélistával. Ez az együttes színvilágában teljesen elüt az elõzõ két boltszakasztól, klasszicizáló jellegû kép. Ezután egy csehboltozatos, szinte kupolaszerû rész következik. A mennyezeten Jézus mennybemenetelét látjuk, a sarkokon a Trianonban elcsatolt négy székesegyház (Kassa, Pozsony, Gyulafehérvár, Nagyvárad) allegorikus képével. Ennek az együttesnek lehetünk biztosak az alkotójában, az 1928-as renoválás alkalmával, Groh István iparmûvészeti tanár vezetésével készült helyreállításkor kerültek ezek a helyükre. A következõ boltszakaszon az Utolsó ítélet Krisztusát látjuk, a sarkokon angyalokkal, majd végezetül két angyal következik, a kórus felett. Ezek az angyalok nívótlan alkotások szintén 1928-ból, A falképek alkotóinak a pontos meghatározása komoly nehézségekbe ütközik. A helytörténeti irodalomból csak annyit tudunk meg, hogy a Feltámadás jelenetét Durlach festette 1857-ben. 1925-ben leég a templom tetõszerkezete és tornya. A tûz és az oltás során sérülnek a falképek is, ezt követi a Groh-féle helyreállítás, ami után a templom már közel áll a mai állapotokhoz. A falképek életébe az utolsó jelentõs beavatkozás az 1980-as években lezajlott helyreállítás volt.

A templom berendezési tárgyai közül figyelmet érdemel még a szószék, Buck József pécsi mester munkája a templom építésének idejébõl. A templom üvegablakai 1905-ben, Wosinsky kezdeményezésére kerültek a helyükre, Tury Gyula tervei szerint, Walter Gida kivitelezésében. A templom külsejében a leglényegesebb változást az 1925-ös leégése hozza. A tetõ lángra kapott, a torony is kigyulladt, és az egyetlen háborúban meghagyott harangja tönkrement. A helyreállítási munkákat Dicenty László helyi építõmester végezte. Ekkor kapja a torony a mai sisakját Jászay Oszkár pesti mérnök tervei alapján, aki pesti ferences templomot vette mintául.

A templom külsõ és belsõ felújítása egy hosszabb folyamat részeként az elmúlt években 1983 és 1992 közt készült el. (A falképek restaurálását dr. Szabó Zoltán és Nagy Kálmán végezte el.) 1998-ban pedig a templom márványpadozatának a felújítása is elkészült. A templom ma olyan szépségében ragyog, mint kétszáz éves története alatt talán még sohasem.